9. rész Kié lehet?

-Na lássunk neki.

A Napló rejtélyes íroja

Kedves Naplóm!

Ma bementem a suliba és bemutattam a barátnőimnek a naplót, de ők se tudták ki lehetett az íroja.

-Suli után találkozzunk a nagyfánál, hátha kidudjuk deríteni ki az íroja.-Mondtam.

-Jólvan.

Már csak két óránk volt hátra de nekem ez 20 évnek tünt, nagyon kiváncsi voltam ki az íroja.

Végre kicsengettek és én meg lóügetésben rohantam a fához, és hoztam a naplót. A nagyfa még mindig olyan gyönyörű volt körülötte a bokrok virágoztak.

-Szia Tina!-Köszöntek a lányok miközben futva integettek.

-Sziasztok!-Integettem vissza nekik.

-Na lássuk azt a Naplót.-Mondta Rita és kivette a naplót kezemből és letete a földre.

Mi is odahajoltunk és elkeztük tovább olvasni ott ahól abbbahagytuk.

,, ... és utána ...,,

-És mi? -Kérdeztem kivácsian Ritát , mert ő olvasta.

-Hát...

-Mi a szent szar történt?????-Kérdeztem dühösen.

-Hát... Kilett tépve az a lap amin rajta van.

-MI???!!!!

-Ez nem lehet igaz.-Mondta Lina.-Már annyira izgatott voltam...

-Miért ???-Borultunk ki mindannyian csak Rita nem.

-De hát.. Miért már nagyon kiváncsi voltam.

-Lányok..-Mondta Rita de senki se figyelt rá.

-Miért ááááá.

-Lányok..

-Mi van!!-Akadtunk ki mindanyian.

-Meg van a lap. Hihi.-Amint ki mondta mindannyian feléfordultunk és leültünk mellé.

-Ad ide. -Mondtam és elvettem tőle naplót.

,, ... és akkor  megfogta a kezemet és elvitt egy helyre, hol persze amilyen szerencsétlen vagyok eltévedtem.

Kedves Naplóm.!

Szerencsére te itt vagy még nekem. Amit most fogok mesélni neked és kibiród sírás nélkül.. Hagyuk inkább jöjjön a történet.

- Shiki! Merre vagy.-Kiáltottam. Nagyon féltem és az én pekhemre este is volt.

Sokáig kobolyogtam az erdőben. Egyszer csak elestem de nem valamire hanem valakire. Rögtön felismertem. Mikko volt az.

-Jól vagy?-Kérdeztem de nem válaszolt, aztán láttam valami szörnyű dolgot. Mikko oldalából vér folyt ki. Rögtön megnéztem a pulzusát. Még élt. Elkezdtem szájból, szájba lélekeztetni, közben sírtam, mert ő volt az a rendes fiú kiről beszéltem.

-Mikko ébredj nem halhatsz meg.-Ordítottam és közbe a könycseppek csak hullotak le az arcomról.

-Mijo.-Kezdett magához térni.

-Mikko.-Mondtam és a szemem csak úgy csillogot a kezét az arcomhoz tette.

-Vigyáz!!-Ordította és beált elém.

-Mikko mire...-Mikko hátra esett.-Mikko!!!-Át szúrták a szívét, de bűnöst nem láttam.

-Mijo.

-Igen?-Kérdeztem és átöleltem a könycseppek az arcomról csak folytak.

-Meny vissza a kolégiumba.

-De...

-Menj még mielött elkap téged is D...

-Ki? Mikko ne, ne hagyj itt tudod én mindig is szeretelek.-Szorosan öleltem és csak öleltem.

- Én... is....-Ezek voltak az utolsó szavai.

-Kishölgy merre van?-Kérdezte az egyik tanár, de én csak zokogni tudtam.-Hála az istennek, hogy jólvan maga is jól...

-Tanárnő...

-Mi történt a fiatal úrral?

-A kolégium többé nem biztonságos, az erdőben van egy gyilkos.-Mondtam és feláltam a könyeimet letöröltem.

-Gyorsan menjen vissza a szállóba! Mi a tanárokkal utána járunk ezeknek.

-És Shikivel mi lesz? Ő is..

-Gyengélkedőn van..

-Mi történt vele?!

                                                                                                                     ***

-It's my life.-Csörgött a telefonom.-Igen anyu? De..  Jólvan.

-Mi az?

-Bocsi lányok mennem kell haza.-Megfogtam a táskám betettem a könyvet és elkezdtem hazafelé indulni.

Végre hazaértem.

-Anyu tudod ki az a Mikko?-Kérdeztem hátha tudja. Anyu elsápadt és elkezdet könnyezni a szeme.-Anyu baj van?

-De hogy is, de most menj és írd meg a leckédet.-Mondta és elvíharzott.

-Jólvan.