11. Mikor a tündérmeséből rémálom lesz
Kedves Naplóm!
Teljesen olyan mintha egy rémáloba csöpentem volna,ami a végén mesebelien végződik. Nem tudom, hogy ez valóság vagy csak álom.
Minden azza kezdődött, hogy láttam azt , hogy Jeni most Arnoldal kezd ki.
-Tina várj én nem akarta....-Kiáltott oda Arnold, de én elfutottam és elbújtam a mozi kijárata mellé.
Csak sírni tudtam.
-MIT AKARSZ VELEM ÉN TINÁT SZERETEM! -Kiáltotta Arnold Jeninek.
-Na ne már cuncimókus tudom, hogy szeretsz.-Válaszolta vissza Jeni úgy mintha járnának.
-Azt hogy a bátyám bedölt neked nem azt jelenti, hogy én is!
A falnak dölve sutogtam magamban.
-Mi Arnoldnak van bátyja?
Sajnos egy kicsit hangosan mondtam, mert meghalhatták.
-Tina?-Mondta Arnold és elindult felém.
Én ilyedtemben csak futni tudtam. A könnyeim csak úgy potyogtak.
-Várj Tina én ....
-Ő szerelmes belém ! -Szakította félbe Jeni.-Sajnálom Tina de ez van lépj túl rajta.
Mikor haza értem csak sírtam sírtam és sírtam, az ágyamba dőlve.
Másna alig volt erőm felkelni és iskolába menni de sikerült végén valahogyan eljutnom oda, de azt ne kérdezd, hogyan én sem tudom.
Útközben ,,I need your love,, -ot halgattam. Nem volt jó ötlet, mert úgy értem be a suliba, hogy csupa könny volt a szemem.
-Na hogy... -Akarták kérdezni a barátnőim de aztán meglátták az arcom tele könnyel.
-Az... -Csak anyit tudtam kimogyogni mert alig volt erőm.
-Mit csinált veled az a szemétláda barom arcú, útolsó retaldált .....- Háborgott fel Rita.
De én csak némán hallgattam. A kapucnit pulcsim kapucniát felhúztam a fejemre .
-Szerencse, hogy valamijen tanárok cucosa nap volt és nem voltak órák, csak egy helyetesítő tanár volt bent az is elaludt az órán. Zsolt és Márk kitalálták azt, hogy amig alszik addig bajuszt és szemüveget rajzolnak rá filctollal. Az volt az egyetlen dolog ami megnevetetet egy kicsit mikor a tanár felébret és ott volt rajta a firka, ami inkább hasonlított egy elefántott hányó mókusra mint bajuszra de.... azért muris volt. Második órán valamilyen rajz tanár volt velünk.
Adott nekünk valamilyen feladatott amihez kettem kellet lenünk remek. Ő meg kiment. Hozzám kijött, hogy csináljuk eggyütt a rajzot Arnold.
-Leszünk együtt.
Én csak hallgattam, hozzá se szóltam.
-Tina...
Feléfordúltam kérdező szemekkel aztán feláltam és elmentem az elöttünk lévő második asztalhoz.
-..sajnálom.-Megfokta a kezem de én kihúztam és leültem.
-Ide ülhetek?-Felnéztem és Armin volt az avagy a nagy ,,Ő,,.
Még mindig halgattam és arébb húztam a székem jelezve ,,felőlem csak ne szólj hozzám,,. Szerencsére vette az adást és leült.
-Hallottam, hogy tudod Arnold meg te...
-Mit? Milyen mocskos plegykát beszéltek be neked?
-Azt, hogy csúnyán dobtad őt és...
-Az egész egy nagy hazugság. Ki mondta?-Kérdeztem és feléfordúltam.
-Je..
-Akkarod hallani az egész sztorit?
-Igen.
-Miért ? Miért akarsz mások életébe belekeveredni?-Ordítottam és kifutottam a teremből egészem a lány mosdóba. Csak annyit hallottam, hogy azt szólja nekem vissza:
-Mert Arnold az én...
Nem tudom mit akart mondani de nem izgat. Bekucortam a sarokba átkarólva a térdem és csak sírtam.
-Mért velem történik ez?-Kérdeztem szipogva.
Nem bírtam ki ezért haza mentem azzal a bemesélt betegséggel, hogy hányigerem van.
Otthon leburultam az ágyamra. Nyikorgott az ajtó és egy férfi hang szólt.
-Ürölök, hogy újra látlak.-Mondta az idegen hang, elöször azt hittem, hogy apa de nem ő volt.
-Hagy békén!
-Mi az ne is örülsz a bátyádnak?
-Szitka???-Mondtam és rögtön átöleltem.-Anyira hiányosztál.
-Mi történt enyire örülsz nekem, hogy öröm könnyeket hulajtasz nekem?-Kérdezte láttam az arcán, hogy csak fel akar vidítani.-Na mesélj lurkó ki bántott.
-Elösször is tisztázzuk én nem vagyok Lurko az 2 éve volt már éret nő vagyok!-Mondtam de ő elkezdett nevetni rajtam.-Nem vicces !!!
-Na mond el mi történt bántott valaki?
-Nem senki.- Töröltem le a könnyeim és más témára váltottam.-És hogy-hogy ilyen sokáig voltál el?
-Csak 2 év volt az nem olyan sok.
-De nagyon is sok. És szerelmi kapcsolatok vagy akármi?
-Nincs senki.
-Ne mond 2 évig bentlakásos suliban voltál csak volt valaki aki tetszett neked
-Hát volt valaki de...-Mondta közben hátul fogta a nyakát.
-De és?-Kiváncsiskodtam.
-Hugi ez nem rád tartozik. És amúgy is a kíváncsiskodás öregít. Látszik rajtad...
-Á de gonosz vagy.
-Ez mi?-Kérdeszte és felvette a Naplóm.
Én megpróbáltam mindent öszintén, hogy elvegyem :
-
Csikizés
-
Szépen kérés
-
Könyörgés
-
Rámncigálás
-
Ugrálás a Napló után
-
Ütögetés
De semmi sem működött és elolvasta az utsó fejezetett. Hírtelen komor lett a képe rá sem ismertem.
-Szóval ezért...
-Nem már kihevertem nincs semmi baj...
-Az az szemétláda utolsó retaldárt ...- Kezte mint Rita teljesen össze illenek.
-Nem mondom, hogy kihevertem, nincs semmi baj látos vidám vagyok. Lálálá nincs semmi baj kérlek ne verd be szeretcsétlen barom képét lálálálá.
-Oké megigérem.
-Huhh.-Sóhajtottam egy nagyot, de túl hamar, mert Szitka keresztbe tette az ujját.
-Szitka!!!
-Mi a baj?
-A kezed!
-Látom sokat fejlőtél abban a 2 évben akkor tessék itt a kezem elöl.-Előre tette a kezét megigérte nem veri el Arnoldot.
-Anyu és Apu tudja, hogy hazaértél?
-Igen írtam nekik egy SMS-t.
-Van egy kérdésem.
-Igen?
-Ezzel a kis gombos kütyüvel, hogy írsz nekik esemest????-Kérdezstem kiványcsian.
-Az meg hogy került.. Itt volt a zsebembe..-Mondta és nyúlt a zsebe felé.
-Na mi ez?
-Tina ez egy telefon.-Mondta sajnálkozva miközbe rámnézett.
-Hahahaha ez jó vic volt de most ko..
-Ez nem volt vicc.-Mondta halálkomolyan ez egy telefon.
-De..
-Tina hagyuk . -Mondta és elment a szobájába.
Én még mindig nem értem, hogy lehet az telefon de mindegy.
