12.rész Szitka...

Miután Szitka megigérte, hogy nem veri szét azt a szeretcsétlent elővettem a fiókomból azt a különös naplót.

Miután elolvastam azt a kis fejezetet egyre jobban arra gyanakodtam, hogy ez egy horror könyv:

,, 04.4. Kedves Naplóm!

Most már teljesen úgy érzem magam mint egy horror könyvben. Miután történt az az eset avagy megölték azt a fiút kit szerettem, nem engedtek senkit haza. Az igazgató nő mondott valamilyen beszédett.:

-Kedves diákok!-Már is rosszul kezdődik.-Ma elveszítettünk egy diákot Miko Hakasit.

-Miért halt meg?-Kérdezték a félelemmel teli diákok.

-Tudjátok kiment az erdőbe ahova nem szabad és egy szaka....-Itt már elszakatt nálam a cérna, és az igazgató szavába vágtam.

-Miko meggyílkolták! És maguk, a maguk kötelessége megvédeni a diákokat..-Alig tudtam beszélni a könnyeim csak potyogtak és potyogtak.

-Ha ennyire tudja kis hölgy akkor ma 6 órakkor jöjjön az irodámba.-Annyira igaságtalannak tartottam az egész helyzetet de belenyugodtam én mint egy diák nem nyerhetek.- És most folytassuk tovább, egy szó nélkül. Megértette?

-Igen.

Mi diákok sosem nyerhetünk. 6-kor ott vártam az igazgatói terem elött. Körülnéztem és ott ült Shiki is. Tök komoly tekintettel üres szemmel.

Hírtelen rámnézett.

-...-Mondani akart valamit de pont abba a pillanatban az igazgató kinitotta az ajtót.

-Gyertek be.-Mondta és én már éresztem, hogy itt a vég.

-Miért akarja eltitkolni az igaságot a diákok elől?-Kérdeztem önakaratlanul.

Az igazgató felnézett a plafonra és sóhajtott egyet.

-Te most tényleg egy nagy káoszt szeretnél?-Nézett rám értelmetlenül.

-Miért lenne ebböl káosz ha a diákok megtudnák az igazat?-Kérdezte Shiki miközbe a kapucni rajta volt a fején.

-Elöször is vegye le a kapucniát ez egy iskola és nem egy koszvészek, és még maguk nem gondoltak bele, hogy mekkora nagy pánik keletkezik, mindeki félni fog a szülők, felháborod..

-Miért nem mehetnek haza a diákok miért kell itt meghalniuk?-Vágtam bele a mondatába mert már nem bírtam tovább.

-Igen miért kell ....- Értett velem egyet Shiki.

-Mondjanak egy jó indokot, hogy hazalüdjem a diákokat.-Mondta az igazgató és Shiki levette a kapucniát ami az egész arcát eltakarta.

Az arcán egy hatalmas seb volt.

-Én ép hogy megusztam de a gyilkos alig pár méterrel volt tőlem.

-Gyerekek tudom...

-Mit tud ön nem az ő kezében halt meg a szerelme.-Hop ezt inkább nem kellet volna mondanom. Pont Shiki elött.

-A biztonsági berendezéseink meg...

-Azért hal meg egy diák?-Kérdezte Shiki és rácspot az asztalra.-Én most kimegyek nem halgatom tovább az ön ostobaságait.

-Shiki...-Mondtam utána és kimentem vele együtt. Látszott az arcán nagyon megviselte ez a dolog.

-Igen?

-Sajnálom.-Mondtam miután ő megfokta a kezem. Éresztem, hogy az arcom teljesen vörös lett.

-Nem érdekel mit mondasz. Nem érdekel mit teszel. Én mindig is szeretni foglak akkor is ha te nem.-

Mondta és összedölt.

-Shiki!-Kiáltottam.

Elkesztem ráncigálni hátha csak elájult de nem. Az arcán lévő seb szét nyílt. Rögtön elvittem az iskola orvoshoz, hol elláták a sebét.

1-2 óráig ott ültem de még mindig nem kelt fel. Ott ültem a beteg ágy mellet. Akkor semmi nem járt a fejemben csak az, hogy milyen rosz dolgokat mondtam még neki régebben.

Mikor nekem lökték a fiúk és majdnem össze ért a szánk... Az tényleg nagyon csúnya volt tőlem, és ő nem is tehetett róla.Még pár óráig ott ültem és figyeltem Shikit és a sebét. Hatalmas volt , szerencsére még pont a szeme alatt volt, és a szemének nem lett semmi baja.

Egy kicsit közelebb hajoltam, hogy alaposan megnézzem és pont......

Pont akkor kelt fel az a szerecsétlen.

Mindketten elpirultunk és elnéztünk.

-Sajnálom.-Mondta Shiki miközben a falat nézte.

-Még is mit?

-Hogy a terheden voltam és...-Mondta de egy nagy fájdalmas görcs megszakította.

-Redben vagy?-Kérdezte miközben hívtam az orvosokat.

Ez a orvosi amúgy nem olyan mint egy kicsi rendelő hanem egy igazi korház van a sulinkba beleépitve. Van három emelete, az elsőn van a betegvizsgáló, a másodikon a sebészet, ahova Shikit elvitték.

-Áááá!-Ordított fel Shiki miközbe a hordágyban feküdt.

Én csak rohantam utána, és össze- vissza kérdezgettem a nővéreket meg az orvosokat.

-Mi lesz vele? Mi történ? Túl fogja élni?-De egyik sem válaszot, sietek, hogy minél hamarabb elvigyék Shikit a sebészetre. Én arra gyanakodtam, hogy a sebén lévő varrás szétszakadt.

A sebészeten sok anyuka várta a gyerekét. Ahoz, képest, hogy ez egy suli elég komoly kis korházuk van.

Shikit bevitték a 4-es korterembe. Leültem a terem elötti székre és vártam.

Végignéztem a sok izguló anyukákon, de mikor valamejik rámnézet egy kicsit elmosolyodot. Lehet, hogy azt érteték, hogy én és ő. Kedves hős szerelmes nő várja a lovagját ki a nagy harcban megsérült...

Nagyon izgultam bent Shiki fájdalmas kiáltásai hallatszottak. Mikor őt vizsgálták már mindeki aludt csak én nem, én ott ültem és izgultam azonmi lesz Shikivel.

Éjfél körül járhatott az óra minden anyuka hazavitte a lázadó gyerekét. Miért lázadó? Mind ott akart maradni a suliban ...

1 óra körül a doktor kijött szomorú fejjel. Elöször nagyon megilyedtemde mikor a doki rám mosolygot, már megkönyebültem.

-Mi történt?-Kérdeztem agodalmasan.

-Minden rendben van csak a seb szakadt szét.

-Huhh...

A doki anyira mosolygot rám már keztem megijedni, hogy valamilyen szihopata gyilkos és meg akar ölni de aztán egy sokkal rosszabat mondott inkább lett volna egy őrölt gyilkos.:

-Nagyon kedves tőled, hogy eddig fenmaradsz, hogy lásd a szerelmed.-Erre a mondatra vérvörös lettem és csak ezt dadogtam.

-Ő nem .. mi .. ha... Bemehetek?-Itt sosem győzhetek.

Bementem Shikihez és leültem a székre ami az ágya mellet volt. Annyira fáradt voltam, hogy pár perc múlva elaludtam.

Másnap reggel egy pulcsival ébrettem.

-Ez Shiki pulcsija.-Egy kicsit hangosan mondtam.-Tényleg Shiki hol van?? Nincs az ágyában!!

Egyszer csak valaki megölelt . Elöször megrémültem, hogy az as zihopata doki,de nem ő volt az. Shiki volt az.

-Sajnálom, hogy ennyi gondot okosztam, hogy miattam kellet ag...-Mondta, miközben sorosan átölelt, a szemeiből köny csurdult ki.

-Én sajnálom.

-Mégis mit?

-Anyiszor bántotalak meg, és kivántam, hogy halj meg..-Már én sírtam.-Mind az én hibám én kivántam ...

-Mijo, te nem tettél semmit.

-De igen mindenért én vagyok a......- Akartam, befejezni a mondatot de Shiki egy csókkal félbeszakított.

-Én megmondtam. Nem érdekel, mit mondasz, nem érdekel mit teszel. Én örökké szeretni foglak.

***

Ez olyan édes. Bárcsak tudnám, hogy ki írta a naplót, akkor én lennék a világ leg boldogabb embere.

Miután ezt a fejezetet elolvastam , és még ott volt a kezemben a napló akkor jön be a lököt bátyám.

-Hazajöttem!-Mondta.

-Csak a boltba mentél le.

-Ennyire szereted a bátyád? Még te hulajtottál öröm könnyeket értem, azért mert hazajöttem.

-Az nem....-Majdnem kicsúszott, hogy még mindig szomorú vagyok Arnold miatt.

-Akkor mi?

-Semmi azok tényleg öröm könnyek voltak nem , hogy sírok a volt pasimért könnyek.-Na ez volt életem legnagyobb baklövése.-A fenébe.

-Mondom én szivesen elverem azt a gyereket...

-Miért lett ez a mániád???

-Hát...-Nézet fel a szobámban lévő lámpára.-Tudod ezek nagy...

-Milyen nagyok dolga??? Na halljam kit akarsz lenyűgözni ezzel?

-Tina!!!!

-Jó befejezem, de amúgy tényleg van valakid akit majd az esküvő után nővérnek hívhatok, majd úgye lehetek a...-Állított meg a bátyám.

-Tina!!!!

-Máris látom magam elött, hogy a menyaszonyog fehér esküvői ruhában táncol veled a feket ...

-Tina!!!!

-Jólva abbahagyom, de még van egy kérdésem.

-Igen ? Mi lenne az?-Kérdezte Szitka türelmetlenül.

-Tudod van az a gombos kütyü, azzal most hogy a halálba tudsz üzenet küldeni???

-TINA!!!

-De most komolyan...-Kiáltottam neki vissza, de szerintem már nem hallotta.

Ledöltem az ágyra és tovább olvastam volna ha nem tünt el volna.

-HOL VAN A NAPLÓ!!!!-Kiáltottam, és mérgesen berontottam a bátyám szobájába.-Naplót most.

-Te trni magyar nyelv.

-Hol a naplóm??!!!!!!-Kérdeztem dühösen.

-Ezt keresed?-Kérdezte tölem és elövette a naplót.

-Te most ide azt vagy nagy kabumm!!!

-Tessék.-Mondta , és belenyugodott, hogy ő nem győzhet ellenem.-De most sic a szobámból te veszet mókus.

-Én nem vagyok veszet mókus!-Mondtam, miközben dübörögtem a lábammal.

-Úgy nézel ki mint egy három éves.-Mondta és összekocolta a hajam.

-Sose kocold össze egy lány haját így.-Mondtam dühösen.

Éresztem, hogy körülöttem sötét füst száll.

-Te lány vagy?-Kérdezte meglepően, nagyon jól tud játszani.

-Haha nagyon vicces vagy.-Mondtam és kimentem a szobájából.

Egy kicsit kobolyogtam a házba nem tudtam, hogy mit tegyek. Kinyitottam a hűtöt.

Úgy kb. 10 percet álltam elötte , mikor vérge eldöntöttem, hogy fagyit fogok enni, de az meg a mélyhűtöbe volt.

-Hosszú napom lesz.-Sóhajtotam fel.

Nem tudom de eltévesztetem a szoba számot és a bátyáméba mentem be.

Valami levelet írt. Én fagyival a kezemben, odamentem hozzá és háturól megilyesztettem.

-Booooo-Úgy ugrott fel a székből, mint egy szöcske.

-Miért sötétben írsz elromlik a szemed.-Mondtam és felkapcsoltam a lámpát.

-Igen is Anyu..

-Hahah nagyon vicces.-Miből gondolta, hogy úgy viselkedek mint anyu egy kicsit se hasonlítok rá.

-Mit keresel a szobámban?

-Hát...-Nem tudtam befejezni mert szétröhögtem magam, a bátyám szobája tele volt egy lány képével.-Hogy tudtam, hogy van valakid.

Örömöben táncoltam és ugráltam közben ezt a dalt énekeltem.

-Végre lehetek koszurús lány vííí...

-Tina!!

Nem halgattam a bátyámra csak énekeltem és össze-vissza táncoltam.

-Lálálá ezaza vííííí...

-Tina!!!-Ordított rám akkor már odafigyeltem.

Könnycseppek csordultak le az arcáról. Akkor láttam szitkát először sírni.

-Ő mást szeret.-Mondta tenyerét a fejére tette, és beletúrt a hajába.-Gyenge vagyok..

-Nem vagy az.-Mondtam és átöleltem Szitkát.

-Nekem kéne a nagy szerepét játszanom, és mutatni, hogy ne add fel és most...

-Szitka...-Sajnos késő volt ha elöbb leállok nem történ volna meg ez.

-Ép, hogy te szakítottál, pár napja és én nem bírom ki aki még ....

-Szitka....-Erősebben öleltem át,-Sajnálom nem tudtam.

-Most kérlek hagyj magamra.-Mondta én meg kimentem.

Nagyon rosszul éresztem magam,nem kellet volna ezt a témát felhoznom de mát túl késő ami megtörtént az megtörtént sajnos nem lehet váltosztatni rajta.

Másnap szombat volt hála az égnek.

Szitka teljesen úgy viselkedet mintha semmi sem történt volna, hogy felvidítsam, azt találtam...

-Ősrégi küvületet találtunk.-Húztam ki a zsebéből a ,,telefont,,.

-Mi a..? Tina!

-Kérem adják a mellék vezető urat.-Mondtam, miközben a szobám felé rohatam.

Fel a lépcsőm, egészen be a szobámig.

Ott elővettem egy kis mini söprüt és elkesztem söpörni a ,,telefont,,.

-Tina!-Rontott be a szobámba Szitka.-Add vissza a telefonom.

-De..

-Most.-Nagyon úgy látszott, hogy nem volt jó ötlet.

-Tessék.-Oda adtam neki a ,,telefont,, és szó nélkül kiment.

Milyen faragatlan tuskó még el se köszönt chh. Pedig csak fel akartam viditani, nem érti a viccet.

Hahahaha hallatszott átt a falon Szitka röhögése. Elvileg azzal az öskülülettel telefonált.

-Oké akkor 5-kor találkozunk.-Mondta vidáman.-Szia!