13.rész A horror könyv

Jólvan, most már egyre jobban kételkedek abban, hogy ez egy napló. Lehetséges, hogy anyu egy ajándékba kapott könyve amit, úgy csináltam mintha egy napló lenne.

,,04. 12. Kedves Naplóm!

Most, kb 1 hete,hogy Shiki a korházban volt. Mindenki teljesen normálisan viselkedett.

Csak én voltam az ki nyugtalanul ült a helyén.

Csak Shiki sebére tudtam gondolni. Shiki a második patban ült fején a kapucni, a végén a tanárok megengették, hogy rajta maradjon, de csak arra , hogy eltakarja a sebet.

-Kedves diákok ma a tes....-Jöttbe, óra elejeén egy helyetesítő tanár.

-Jeeeeee!-Örjöngtem egy kicsit hangosan. Anyira elszégyeltem magam, hogy lefojtam a székről szó szerint.

A diákok csak nevettek rajtam, de Shiki segített helyre tenni.

-Ő legalább kimondja a véleményét, nem úgy mint ti.-Na jó tudom ez egy kicsit ovis volt de azért kedves volt tőle, hogy kiállt melletem.

-Khhhmmm.-Köhögött erőlteteten a tanár.-De tesi helyet képregényt fogunk csinálni.

-Na ne...-Kezték a diákok kórusban.-Fujjj..

-Csendet. Ez egy osztály képregény lesz fotókból.-Mondta a tanár, rögtön mindenki elcsendesedett egy percre asztán mindenki halk sutokásba kezdett.

Én voltam az egyetlen ki egy szót sem szólt. Ott ültem a padomban, és még mindig azon gondolkodtam, mennyire egy nagy balfék vagyok.

Elérkeztünk a vég órájához. Miért? Mert én nem vagyok annyira fotogén fajzat.

Hangosan felmondták a névsort.

-Mihoko Mijo?-Kérdezték a nevemet.

-Jelen.-Halkan mondtam.

-Dr. Helen?-Kérdezték a következő nevet, de senki sem felelt.-Helen!?

-Megkeresem.-Mondtam és kirohantam a teremből.

Az egész iskolát majdnem körbe jártam, már csak a mosdók maradtak. Benyitottam és ott volt Helen. A sarokba kuporodva ült, a keze össze volt kulcsolva a térde körül és sírt. Közelebb mentem, hozzá, mikor meghallotam, hogy valamit mogyog.

-Vigyáz Mijo, vigyáz Mijo!-Mondta.

Közelebb mentem hozzá, hogy megvigasztaljam, és akkor láttam meg Helen feje a másik oldalon vérzet , egy golyó volt a fejében.

-Helen...-Mentem oda és átkaroltam.

-Fuss!-Sugta a fülembe a maradék erejébe.

Körülnéztem, és nem láttam semmit.

-Miért nincs itt senki.-Mondtam közbe elkezdet hullani a könyem.

-A halál figyel miket. Én félek nem akarok meghalni.

-Nem fogsz, hívom a...-Nem tudtam befejezni, mert elájultam.

Csak valami elmosódást láttam, és Shiki hangját. Lehetséges, hogy meghaltam és csak szellemként az utókorra hagylak téged. Vagy már rég angyal vagyok kik a fellegekbe él ....

De nem Shiki átkarolt, a kapucnia leeset és láttam a sebhelyét.

Utána valami furcsa dolog történt, mintha Shiki angyalá változott volna . Nagy angyal szárnyai csak úgy ragyogtak. Aztán megláttam azt a sötétséget amit Helen mondott. Hatamas volt a sök ember fájdalmából óriásira nőt.

-Mijo!-Ordította Shiki és arréb lökött.

Helyettem ő került a sötétség markaiba. Mindketten keményem harcoltak, a végén Shiki a földre terült és a sötétség elment. Angyal szárnyai széterültek a földön. Hirtelen a lábaimba erő szált és ekesztem kuszni Shiki felé.

-Shi-ki.-Mondtam az utoló pár lélegzetemmel.-Sze- sze ...

Nem bírtam tovább elájultam.

Mikor észhez kaptam az orvosi szobába voltam. Nagyokat pisloktam, alig tudtam elhinni, hogy élek.

A kezemben ott volt az infóziós tű. Aztán, meláttam Shikit.

-Annyira...-Keztem a mondatom, de féleszakított.

-Nem kell semmit sajnálnod mind az én hibám.-Nézet kitörzsöld szemkkel.

-Képzed olyan furcsa álmom volt. Te egy angya...-Shiki nézése eltorzult.

-Amit az elöbb láttál felejsd el.-Mondta tök komolyan, de nagyon furcsalt a kiváncsiság.

-Miért?-A nézéséből látva, tudtam, hogy ezt nem kellet volna megkérdeznem.

El nézett vet egy mély levegőt.:

-Tudod én nem az vagyok akinek látszok, és te....

-Én mi?

Sohatott egy nagyot és komoly tekintettel rámnézett.

-Amit most mondok, nem mondhatot el senkinek. Tudod amit láttál az igaság, nem álom. Én nem teljesen egy angyal vagyok. Az anyukám angyal volt az apám meg egy sima üzlet ember... Szerinted a többit már érted.

-És én mi lennék?

-Ne akadj ki de... Te is az vagy. Egyáltalán láttad egyszer az anyukádat?

-Igen, de ő nem az igazi.. Tudod engem örökbe fogadtak.

-Sajnálom nem tudtam.

-...és akkor most én is félig angyal lennék?

-Igen, de ne feled nem szólhatsz senkinek.-Mondta komoly tekitettel.-Én most kimegyek, hagylak aludni.-Mondta és elindult az ajtó felé.

-Várj.-Fogtam meg a kezét.-Sze-sze.-Vettem egy nagy lélegzetett.-Szeretlek.

Láttam, hogy elpirul és a lélegzete megál egy időre aztán egy váratlan hír fogadott.

-Mijo ez nem tehetem.-Mondta és elengettem a kezét ő meg kiment.,,

***

Nem értem, most Shiki miért?? Áááhhhrrrr. Hagyjuk.

Naplóm, ott hagytam abba, hogy Shiki beszélt valakivel.

Még mindig nem tudom, hogy ki volt de mikor hazajött, nagyon boldog volt.

Rögtön rá rontottam, de amilyen makacs...

-Na hol voltál Romeo?-Keztem ezzel, reménykedve, hogy e csajjal találkozott.

-Tina!

-Na halljam a részleteket.-Keztem bele, de nem szólt semmit, hanem bement a szobájába.