15. fejezet Az utólsó mondta
Kedves Naplóm!
Ez agy üzenet a többi embernek, kik lenéztek, megaláztak és a porba tiportak., kik ha megtalálják téged, és elolvasnak megértik az én életem.
Miért mondom ezt?
Mert nem hinném, hogy miután ezeket a sorokat leírnám tovább élnék.
De azt hogy miért, kezdjük az elejétől.
Az egész egy normális héttel kezdődött, ami nem is volt olyan normális.
Az egész szerdán kezdődött, mikor is...
Szerdán bementem a suliba, szokásos dolgok voltak, mikor a 2. szünetben...
Megöltem egy embert egy élő embert, nem akartam, de ő a szünetben az udvaron elkezdet fojtogatni.
Én meg a tolltartómban lévő körzővel … érted.
Azt a napot, még valahogyan átvészeltem, de nagyon rossz emlékeket hozz fel.
Ezen a napon még tűzoltókhoz is mentünk, hol egy versenyre gyakoroltunk, ott a csajok a kezembe nyomtak egy 23 oldalas elméletet amit nekem kellet, megtanulnom ami nem lett volna olyan szörnyű ha kapok rá egy hetet csak 2 napot tudtam rászedni, hogy megtanuljam.
Ez volt a mai napi kínzásom, de ez még tűrhető volt.
Ezt még kibírtam volna, de jött a hab a tetejére .
A csütörtök, ahol megtudtam, akit szeretek az ki nem állhat és egy féregnek tart, de ezt nem úgy hogy a szemembe mondta volna, hanem másnak a szemem előtt.
Még ezt is kibírtam volna, hisz csak 16 vagyok még előttem az élet,de a pénteket meg sem említem...
Azon a napom, minden barátom ellenem fordult, egyedül maradtam, nem volt ki ettől a szörnyű döntéstől vissza fordított volna.
Azon a szörnyű pénteken határoztam el, hogy amint hazaérek és nincs otthon senki véget vetek az életemnek.
Fogtam ugyan azt a körzőt amivel megöltem egy embert, szorosan a karomhoz szorítottam és mielőtt meghúztam volna kimondtam az utolsó mondatom.:
-Az életben egy apró kis hiba is megváltoztathatja a jövőt.- Nagy erőt vettem magamon és...
Meghúztam, eléggé fájt,de a halálon túl csönd és béke vár nyugalom, hol senki sem aggaszt a nyakamba még több terhet.
Az a világ hol nem ismerek semmit és elbújhatok a terhek elöl, ahol csak egyedül vagyok nincs semmi probléma.
Ha jósolások szerint már csak két perc van az életemből, de mielőtt meghalnék mondok neked valamit.
Te mindig igazi barát voltál kibe a titkaimat írhattam, és ha megtalálnak és elolvasnak,remélem elgondolkoznak azon mit is tettek.
Viszlát!
