5.Fejezet SOS Dilis barátnők 2

-Végre írhatom a Naplómat!-Ez hangos volt?

-Csak egy kicsit.

 

Ha abrátnőid dilisek lesznek akkor vége a világnak

Kedves Naplóm!

Tegnap ott hagytam abba, hogy az öltözőbe vártuk a szakkört.

Sokat hülyéskedtünk talán túl sokat is, de nem baj. Addig vol jó amíg a barátnőim be nem golyóztak.

Éresztek körülöttük a gonosz aurát , hogy valamire biztos készülnek a gonosz tekintet.

-Jól vagytok?-Kérdeztem.

-Igen. Miért?-Kérdezte Réka.

-Semmi csak olyan gonoszan néztek rám?

-Hát...

-Mit tettem?

-Semmit. Hihi

-Na bökjétek ki mit terveztek?

-Semmit.

-Túl jól ismerlek titeket tudom , hogy valamiben mesterkedtek.

Csörrr csörgött réka mobilja.

-Bocsi ezt fel kell vennem.

-Ki az?-Kérdeztem.

-Őőő Anyukám.-Mondta zavartan Réka.

-Oké.

Pár percel késöbb visszajött.

-Lina valamit meg kell beszélnünk négy szem közt.

-Mit?-Kérdezte.

-Tudod azt.

-Milyen azt?

-A tudod.

-Ja azt.

Nem nagyon fogtam fel, hogy mit mondanak de tudtam , hogy valamiben mesterkednek így hát mikor kimentek az öltözöbőll követtem öket a WC-be és halgatóztam.Rékát megint felhívta valaki.:

-Na készen vagytok?-Kérdezte az ismeretlen.

-Igen.-Mondta Réka.-És ti?

-Naná készenálunk.

-Jólvan.

-Akkor hozzátok.

-Kell valmijen indok.

-Legyen az, hogy.....

Többet sajna nem hallottam mert Lina közeledet az ajtózoh én meg sprinteltem vissza.Hu szerencsére sikerült elötte visszaérni az öltözőbe.

-Mit beszéltetek a WC-ben?-Kérdeztem mintha nem tudnék semmit.

-Semmit.-Mondta Lina de tudtam, hogy valamiben rosszalkodnak.

-Arnold kérlek ha már az öltözőbe mész kihozod a tornazsákomat?Kérlek.-Mondta Réka kintről.

-Hali!-Köszöntem.

-Szia!-Mondta Arnold.

-Mindjárt jövök.-Mondta Lina és kiment az öltözőből.

Aztán egy nagy kuncogás és ránkzárták az ajtót. Megölöm még ezért őket nem elég, hogy rámzárják még le is lakatolták.

-Hi vices szitu mi?- Mondtam.

-Aha.

Aztán egy csomót nevettünk és jól mulattunk az öltözőben tulságosan és akkor jött a vég amibe most jobban belegondolok nagyon cuksi volt, de miket mondok Én.

Lehetséges, hogy beleszeretem?

Nem lehet nem nem nem nem és nem ááá!! 

De térjünk vissza a sztorihoz. Az történt, hogy megfogta a kezem mikor már a lányok kiengettek és én mentem volna ki és azt mondta.:

-Várj adok neked valamit.

-Tényleg mit?

-Há ezt.-Közelhajólt és megcsókólt.

Azt hiszem beleszeredtem. *.*